Vizuális segítség autizmussal élõ személyek kommunikációjának fejlesztésében
Fogyatékosok Esélye Közalapítvány
Havasi Ágnes

---

Autizmus " olyan fogalom ez, amelyrõl ma már majd' mindenki hallott. A laikus egyfajta különlegességként, vagy különcségként gondol rá. Az autizmussal élõ ember, mint "üvegbúra alatt élõ", magányos, de értelmes, elvarázsolt "csodabogár" vonzza mind az átlagember, mind a mûvész, mind a média figyelmét. A médiumokban szokatlan felvilágosítási hullámot hozott mozgásba az 1989-ben négy Oscar-díjjal kitüntetett mozifilm, a Rain Man. Dustin Hoffmann nagyszerûen és hitelesen alakítja az autizmussal élõ Raymond Babbitet, Tom Cruise pedig bátyjaként csodálatosan mutatja be, milyen megerõltetõ, de egyben milyen izgalmas is lehet a közvetlen érintkezés az autizmussal. E filmet követõen filmalkotások sora készült az autizmus tárgykörében " a hitelességet tekintve több-kevesebb sikerrel " melyek közül jó néhányat a magyar mozik és televíziós csatornák is bemutattak, illetve önmaguk is készítettek. Pontosan ezen hullámnak köszönhetõen az autizmus olyan állapotként került a köztudatba, amellyel az együtt élõ személyek valamiféle lenyûgözõ, átlagon felüli készségeket hordoznak. Sajnos a valóság nem ennyire lenyûgözõ: az autizmussal élõk többségének nincsenek átlagon felüli képességei, sõt, több területen az átlagon alul teljesítenek, jelentõs hányaduk értelmileg is sérült. Nem arról van tehát szó, hogy az "üvegbúra alatt" egy ép ember lakozik. A "kommunikáció és autizmus" témát természetesen ilyen terjedelemben lehetetlen feldolgozni, így annak egy szeletérõl: a vizuálisan támogatott kommunikációról lesz szó, röviden érintve az egyéb alkalmazott alternatívákat e területen, autizmussal élõk esetében. Hiszem, hogy a támogatás segítségével minõségi és mennyiségi javulás érhetõ el a kommunikáció területén. A tanulmány célja nem egy minden autizmussal élõ személyre ráhúzható "csoda-séma" átadása, inkább a segítség lehetõségeinek és annak az attitûdnek a bemutatása, amellyel õket támogatnunk (és nem erõszakosan "normálissá tenni", mindenáron a társadalomba integrálni) lehet és kell. Ehelyütt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak az Autizmus Alapítványnak és Autizmus Kutatócsoportnak a szüntelen szakmai fejlõdési lehetõségért.