Válaszok gyakran feltett kérdésekre

Autizmus

Alapvetõ kérdések

Mi az autizmus?

Az autizmus pervazív fejlõdési zavar, amely elsõsorban három területen okoz jellegzetes tüneteket: a kommunikációban, a társas kapcsolatokban és a rugalmas viselkedésszervezésben. Az autizmus típusos esetérõl akkor beszélhetünk, ha e három terület sérülése egyértelmûen azonosítható és a tünetek már igen korán, hároméves kor elõtt jelentkeztek. Mivel mindhárom készségcsoport meghatározó a körülöttünk lévõ világ megértésében, a hatékony alkalmazkodásban, így az élet szinte minden területén megjelenhetnek nehézségek (pervazív = átható).

Létezik-e többféle autizmus?

Az utóbbi évtizedekben jelentõsen módosult az elfogadott „autizmus felfogás”. Napjainkra az autizmusról mint spektrum zavarról gondolkodunk. Azaz, a fejlõdési zavart egy spektrum mentén képzelhetjük el, amely a súlyos, mély értelmi sérüléssel élõ esetektõl az egészen enyhe, jól beszélõ, jó képességû érintettekig terjed. Megjelenési formái tehát igen változatosak lehetnek az autizmussal élõ emberek személyiségének, értelmi képességeinek, autizmusuk súlyosságának, valamint az õket érõ környezeti hatások különbözõségeinek függvényében.

Mi okozza?

A legtöbb szülõ fejében megfordul, esetleg azt sugallják neki, hogy elkövetett valamilyen nevelési vagy gondozási hibát, aminek következménye, hogy gyermeke autizmussal él. Az autizmust azonban nem okozhatja nevelési hiba. Hiszen veleszületett – legnagyobb részt genetikailag meghatározott – agyi funkciózavar következményérõl van szó.

Megtanul-e beszélni?

Gyakori a megkésett nyelvi fejlõdés – nem ritka az 5 éves korban induló beszéd sem. Ugyanakkor még a jól beszélõ gyermekek esetében is feltûnõ a kommunikációs sérülés. Tehát nem elegendõ a beszédet fejleszteni, sokkal inkább a megfelelõ és érthetõ kommunikáció formáit kell tanítani. Nagyon hasznos, ha alternatív, „kézzelfogható” kommunikációs eszközt kínálunk fel (pl. képek, fotók vagy tárgyak), amit, ha a nem vagy csak rosszul beszélõ gyermek megtanul használni, kifejezheti szükségleteit és megértheti környezetét. Ezek az eszközök elõsegíthetik, megalapozhatják a beszéd beindulását is.

Elnézõen vagy szigorúan bánjunk vele?

Az autizmussal élõ gyermek számára a beszéd, az emberek viselkedése, a környezet változása többnyire érthetetlen, nehezen követhetõ, kiszámíthatatlan.
Sok szülõ úgy érzi, akkor tesz jót, ha megpróbálja átsegíteni gyermekét a nehézségeken, kiszolgálja, igyekszik kitalálni minden kívánságát. Igazi segítséget azonban az jelent, ha egyértelmûen és következetesen jelezzük a gyermeknek, mit várunk tõle, illetve szabályok kialakításával segítünk „rendet tenni" a zûrzavaros világban. Azokat a módszereket, eszközöket kell kiválasztanunk, amelyek segítségével biztosan megérti, hogy az adott helyzetben mit várunk tõle, meddig fog tartani és mi lesz azután, így csökkenteni tudjuk a magatartásában elõforduló furcsaságokat, megelõzhetjük a problémás viselkedéseket és növelhetjük rugalmasságát. Vigyázat, a következetesség nem jelenthet melegség és szeretet nélküli, merev rendszert.

Milyen óvodába / iskolába vigyem?

Ebben a kérdésben a leghasznosabb kikérni a gyermeket ismerõ, korábban vizsgáló szakemberek véleményét. Ideális esetben olyan kis létszámú, a gyermek értelmi színvonalához igazodó óvoda- illetve iskolatípust javaslunk, ahol lehetõség nyílik megfelelõ, speciális támogatásra és fejlesztésre. Az autizmus-specifikus módszerek alkalmazására még abban az esetben is nagy szükség van, amikor a gyermek kiemelkedõ értelmi képességekkel bír. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy az autizmussal élõ gyermeknek a szociális beilleszkedés és a megtanult ismeretek gyakorlati alkalmazása nehezebb feladat lehet, mint a tananyag elsajátítása.

Meg lehet-e gyógyítani?

Mivel az autizmus nem betegség, hanem egy, az átlagostól eltérõ fejlõdésmenet következtében kialakuló állapot, a szó orvosi értelmében nem gyógyítható (jelenlegi tudásunk szerint). Ez azonban nem jelenti azt, hogy megfelelõ fejlesztéssel, terápiával ne lehetne igen nagy eredményeket elérni.