Elérhetőségeink: Autizmus Alapítvány központi épülete:
1089 Budapest,
Delej u. 24-26.
Tel/fax: 314-2859,
210-4364 Ambulancia:
1089. Budapest, Delej u. 21.
Telefon: 334-1123 E-Mail: autizmus@autizmus.hu Útvonaltervező
Hol
volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, volt egy özvegyasszony s egy
Mihók nevû boldogtalan fia. Egyszer azt mondja Mihók az anyjának:
- Édes anyókám, házasodhatnám.
- Kit vennél el, édes Mihókom?
- Ilókot, édes anyókám.
- Eredj, fiam, kéresd meg!
Mihók
elmegy az Ilókék házához, és ott egy
tût kapott ajándékba. Jövet
megunta a kezében tartani, és amint egy
szénásszekeret ér, beszúrja a
szénába. Megérkezik a
szénásszekér, s Mihók váltig keresi
a lehányt
szénában a tût, de nem lelte meg. Elment haza, az
anyjához.
- Hol voltál, édes Mihókom?
- Ilóknál, édes anyókám.
- Mit vittél neki?
- Nem vittem semmit, adtak.
- Mit adtak?
- Egy tût.
- Hadd lássam!
- Egy szekér szénába szúrtam, és nem lelem sehol benne.
- Jaj, fiam, nem jól tettél; a csákódba kellett volna szúrni.
- Másszor úgy teszek.
Megint azt mondja az anyjának:
- Édes anyókám, házasodhatnám.
- Kit vennél el, fiam?
- Ilókot, édes anyókám.
- Eredj, fiam, kéresd meg.
Mihók
elmegy lánynézni, és kap
ajándékba egy ekevasat. Hazamenet
beléteszi a
csákójába, de az nem akart
megállni: hol jobbra, hol balra húzta le a
csákót, a fejét is
összeverte. Utoljára megrestellte Mihók,
s
elhajította a sárba. Hazamegy üres
kézzel.
- Hol voltál, fiam?
- Ilóknál, édes anyókám.
- Mit vittél neki?
- Nem vittem, adtak.
- Mit adtak?
- Egy ekevasat.
- Hadd lássam.
- A csákómba szúrtam, de nem akart megállani, s elhajítottam.
- Jaj, fiam, nem jól tettél, a válladra kellett volna vetned, s úgy
hoznod haza.
- Másszor úgy teszek.
Megint elkezdi Mihók:
- Édes anyókám, házasodhatnám.
- Kit vennél el, fiam?
- Ilókot, édes anyókám.
- Eredj, fiam, kéresd meg.
Elmegy
Mihók a lányos házhoz, kap
ajándékba egy kis kutyát. Hazamenet a
vállára veti, és úgy viszi
haza. A kis kutyának sehogy sem tetszett az
a hely, minél jobban nyomta oda, annál jobban
fickándozott, utoljára
mardosni kezdte a vállát. Mihóknak
fájt, és eldobta.
- Hol voltál, fiam?
- Ilóknál, édes anyókám.
- Mit vittél neki?
- Nem vittem semmit, adtak.
- Mit adtak?
- Egy kis kutyát.
- Hadd lássam.
- A vállamra vetettem, de marta, s eleresztettem.
- Jaj, fiam, nem jól tettél. Egy darab madzagra kellett
volna kötnöd, magad után húznod, s
szólítgatnod: Kucó! Kucó!
- Másszor úgy teszek.
Aztán megint elkezdi:
- Édes anyókám, házasodhatnám.
- Kit vennél el, fiam?
- Ilókot, édes anyókám.
- Eredj, fiam, kéresd meg.
Elmegy
Mihók Ilókhoz, és kap ajándékba egy
fél szalonnát. Jó erõs madzagot köt
reá, maga után vonszolva ballag hazafelé,
és minduntalan szólítgatja:
Kucó! Kucó! A kutyák nem kérették
sokáig magukat, az egész faluból
reágyûltek a szalonnára, s amíg Mihók
hazaért, mind megették, csak az
álla csontját hagyták meg, amelyikre a madzag volt
kötve.
- Hol voltál, fiam?
- Ilóknál, édes anyókám.
- Mit vittél neki?
- Nem vittem; adtak egy nagy darab szalonnát, ezt ni!
- Hisz ez csak az álla csontja.
- Madzagra kötöttem, magam után
húztam, talán megették a
kutyák.
- Jaj, fiam, nem jól tettél; a hátadra kellett
volna venned, hazahoznod s a házba felakasztanod a füstre.
- Másszor úgy teszek.
Aztán kezdi újra:
- Édes anyókám, házasodhatnám.
- Kit vennél el, fiam?
- Ilókot, édes anyókám.
- Eredj, fiam, kéresd meg.
Mihók
ismét maga ment a lányos házhoz,
és kapott egy borjút. Kötelet hurkolt
a nyakára, hátára vette, s
akármennyit feszengett, kapálózott
és
rugdosta, hazavitte nagy nehezen. Otthon felvonszolta a
padlásra s
felakasztotta a kakasülõre.
- Hol voltál, fiam?
- Ilóknál, édes anyókám.
- Mit vittél neki?
- Nem vittem, adtak egy borjút.
- Hol van, nem látom.
- Hazahoztam a hátamon, s felakasztottam a füstre.
-
Jaj, édes fiam, nem jól tettél.
Gyengén kellett volna
körülkeríteni a
nyakát egy kötéllel, szépen
hazavezetni, a pajtában a jászol elébe
kötni s szénát vetni eleibe.
- Másszor így teszek.
Aztán megint elkezdi:
- Édes anyókám, házasodhatnám.
- Kit vennél el, fiam?
- Ilókot, édes anyókám.
- Eredj, fiam, kéresd meg.
Mihók
elmegy, és odaadják neki a lányt.
Mihók kötelet vet Ilók
nyakába,
vezeti hazafelé, szólítgatja: 'Ne,
bocikám, ne! ne!' Hazaérve beköti a
pajtába, szénát vet eleibe,
aztán bereteszeli az ajtót, s bemegy a
házba.
- Hol voltál, fiam?
- Ilóknál, édes anyókám.
- Mit vittél neki?
- Nem vittem, adtak.
- Mit adtak?
- Ilókot.
- Hát hol van?
- Bekötöttem a pajtába.
- Jaj, fiam, nem jól tettél. Eredj hamar, cirógasd
meg, vess szép szemeket rája, s hozd be a házba.
Mihók
el is ment mindjárt, a háznál
valamennyi aprómarhának kivájta a
szemét,
a pajtába ment, megcirókálta
Ilókot, és ráhányta a
szemeket. Ilók
szegény azt gondolta, hogy Mihók
csúfolódik vele, megsokallta a
tréfát,
s elszaladt haza.
Azalatt a násznép összegyûlt a
lakodalomra, elment
a võlegénnyel a menyasszony után,
megengesztelte, s elvitte haza
Mihókékhoz. Mikor vége lett a
vendégeskedésnek, felvitték
Mihókot és
Ilókot a pajta padlására,
és lefektették a szénába.
Ilóknak nem volt
kedvére ez a nyoszolya, azon járt az esze, hogy
elillanhasson, s valami
szín alatt lekéredzett egy kis idõre.
Mihók nem hitt neki, s egy hosszú
zsinórt kötött a nagy
lábujjára, úgy bocsátotta
le. Ilók pedig, mihelyt
künn volt az udvaron leoldta a zsinórt, egy kecske
lábára kötötte, s
maga elillant haza. Mihók csak várta,
várta. Kiszaladt utána, s hogy
nem jött, rángatni kezdte a zsinórt. A
kecske a rángatásra mekegett.
Mihók anyja meg a lármára
kinézett, aztán felment a pajta
padlására,
hogy lássa, mi baj.
- Hol van Ilók, fiam?
- Odale, megkecskésedett, édes anyókám.
- Hogy kecskésedett volna?
- Zsinórt kötöttem a
lábára, s most húzom fel, de nem
felel, csak mekeg.
Az
anyja, a zsinórt tapogatva, megkapja a kecskét, s észreveszi, hány hét
a világ. Megint felkölti a vendégeket, elmennek a menyasszony után,
kibékítik nagy bajjal, s még egyszer elviszik a võlegényhez.
Egybekelnek, s máig is élnek, ha meg nem haltak.