Az elvárások, szokások, viselkedési normák hagyományos utakon történõ megértése, elsajátítása az autizmussal élõk esetében rendkívül nehéz a sérülés jellege miatt (pl. a bonyolult magyarázatok és erkölcsi normákra való hivatkozások, más személyek szempontjainak mérlegelése nagyon nehéz lehet az autizmusban érintett gyermekeknek, felnõtteknek).

 

A viselkedéses nézõpont elsõsorban a tanuláselméleten alapszik, mely szerint a zavart, hiányos vagy problematikus viselkedés kialakulása és fennmaradása elsõsorban a környezeti következményeknek köszönhetõ, tehát ezek tervezett megváltoztatása segíti a viselkedés rendezõdését, új készségek kialakulását. A kívánatos viselkedések egyénre szabott szisztematikus megerõsítése, valamint a nem-kívánt viselkedések figyelmen kívül hagyása olyan tapasztalatokhoz juttatja az autizmussal élõ gyermeket, felnõttet, mely segíti a környezet követelményeinek megértését. Hangsúlyoznunk kell, hogy a büntetés a korszerû viselkedéses megközelítésnek nem lehet része elsõsorban etikai megfontolásokból, másrészt veszélyei és mellékhatásai miatt.

 

A viselkedés funkcionális analízise, mely a viselkedést pontosan leírja, majd megkísérli a viselkedés részletes elemzését, az okok feltárását, a megfelelõ megoldási stratégiák megtervezésének alapja.

 

A kognitív-viselkedéses megközelítésen alapuló módszerek, technikák adaptív gondolkodási stratégiákat tanítanak. Segítségükkel az autizmussal élõ személy önmagáról és másokról, illetve a környezetrõl való megértése, kompetenciája nõ, viselkedésproblémái csökkennek. (Példa erre az impulzuskontroll) Az egyénre szabott kognitív viselkedésterápia számos konkrét gyakorlati eljárást jelent. A konkrét technikák közé tartozik például a modell nyújtás, vagy a vizualizált tevékenységi forgatókönyvek készítése a pedagógusok, szülõk által.

 

A kognitív-viselkedéses megközelítés szintén megkívánja a viselkedés pontos leírását és elemzését.