Résztvevõk
A
tréningen az Autizmus Kutatócsoport Gyermek- és
Ifjúságpszichiátriai
Ambulanciáján diagnosztizált gyermekek és
családjaik vettek részt. A
gyermekek kiválasztásában a súlyos
viselkedésprobléma - melynél az okok
feltárása szélesebb körû és más
típusú felmérést igényel -, valamint
a
szülõk programban való részvételének
korlátozottsága kizáró okként
szerepeltek. Törekedtünk képességszint
szempontjából homogén csoport
létrehozására, ettõl a szemponttól
eltértünk egy súlyosan sérült
kisgyermek esetében: részben azért, mert a gyermek
passzivitása miatt
elképzelhetõnek tûnt csoportba illesztése,
másrészt azért, mert az
otthoni problémák súlyossága, a szülõk
motiváltsága indokolta a
felvételt.
A kísérleti jellegû ambuláns csoport
céljának - a
speciális korai gondozás feladatainak átmeneti
ellátása - megfelelõen
frissen diagnosztizált, alacsony életkorú,
budapesti gyermekek körébõl
válogattunk. Mivel az érintett családokban a
szülõk többségében
dolgoztak, gyakran megoldhatatlan volt a hathetes
képzésben való
részvételük, így kisszámú
gyermek közül válogathattunk; így a
korhatár
felsõ határát módosítottuk 6-7 évre.
A csoportba került gyermekek közül
hárman másfél évvel korábban kaptak
diagnózist, négyen pedig a
programot megelõzõ hetekben. A programban résztvevõ gyermekek
közül
öten az eredeti elképzelésektõl eltérõen
már a program kezdete elõtt
intézményes, bár egy kivétellel nem
sérülés-specifikus ellátásban
részesültek. Ennek oka abban keresendõ, hogy a
súlyos
viselkedésproblémákat nem mutató gyermekek
könnyebben csoportba
kerülnek, valamint, hogy a fõvárosban több
intézmény áll rendelkezésre,
mint vidéken.
A programban résztvevõ hét gyermek
életkor és nem
szerinti megoszlása: három év alatt egy
fiú; három-négy év között egy
fiú és egy leány; négy és öt
év között egy fiú, egy leány; öt
év felett
egy fiú; hat év felett egy fiú. Öt gyermek
lakóhelye Budapest, ketten
Budapest vonzáskörzetébõl érkeztek.
Három családból az édesanya,
további három családból az édesanya
és az édesapa felváltva oldották
meg az aktív részvételt. Három gyermek
esetében a fogadó intézmény
pedagógusai egyszeri hospitáláson vettek
részt. Egy gyermek, aki a
Kutatócsoport iskolájában félnapos
egyéni ellátásban részesült,
szülõk
nélkül vett részt a programban.
A program szakemberigénye
Három
gyógypedagógus, egy csoportvezetõ
gyógypedagógus (aki az elsõ
héten a
csoportban folyamatosan jelen van), négy
gyógypedagógiai asszisztens;
továbbá egy gyermekpszichiáter, egy
pszichológus, egy zenepedagógus,
egy orvos és egy operatõr
részmunkaidõben.
A program menete
Az
ambuláns csoport idõtartama 6 hét volt, a tanítási idõ naponta
8.00.-13.00-ig (étkezésekkel: reggeli, ebéd) tartott, helyileg az
Autizmus Kutatócsoport Általános Iskolájában zajlott, a programban az
ambulancia dolgozói mellett az iskola pedagógusai vettek részt.
Az
elsõ héten formális és informális
felmérések zajlottak. Minden
gyermekrõl státuszlap került kitöltésre a
kezdeti benyomások,
információk szerint. A felmérések
alapján a hét további napjaira
autizmus-specifikus szempontoknak megfelelõ napi tervet
készítettünk.
Részletes, óránkénti
lebontású tematikus program íródott a
gyermek- és
szülõcsoport számára a hét minden
napjára.
A második, harmadik - és
negyedik héten a gyermekekkel intenzív
fejlesztés folyt. Ebben a
szakaszban a szülõk a gyermekcsoportban nem voltak
jelen, de
lehetõséget kaptak elõzetes
idõpont egyeztetés utáni
hospitálásokra. A
szülõkkel a tematikus
konzultációk folyamatosan zajlottak.
Az ötödik
és a hatodik hét célja a
szülõ és a hatodik hét
célja a szülõk és
lehetõség szerint a gyermek
pedagógusának bevonása volt a
fejlesztésbe,
gyakorlatok formájában is.
A szakemberek felkészülése a programra
A
szakmai felkészülés elsõ
lépéseként a diagnosztikus
vizsgálatról
készült videofelvételek, a
szülõk beszámolói, valamint,
akinél
rendelkezésre állt, a pedagógiai
vélemények alapján
összegyûjtöttük a
protetikus környezet megtervezéséhez
szükséges elõzetes
információkat
(Theo Peeters kérdõíve -
Opleidingscentrum Autisme, Belgium - alapján).
Az alábbi témaköröket
tekintettük át: általános
információk,
kommunikáció,
önkiszolgálás, szabadidõs
készségek, szociális
viselkedés, munkaviselkedés,
munkakészségek, háztartási
készségek,
tantárgyi, funkcionális
készségek.
A gyermekek elõzetes
'megismerését' követõen
két-két gyermek
fejlesztéséért felelõs
szakembereket, programvezetõ
gyógypedagógust jelöltünk ki.
Két további
szakember végezte a szülõk
képzését, részt vettek a
fejlesztés
tervezésében, valamint a
szülõk és a
közvetlenül a gyermekekkel
foglalkozó pedagógusok közötti
koordináció feladatait is
ellátták.
A családok érkezése elõtti teendõk
A
gyermekek új környezetbe
érkezése elõtt
megtörtént a protetikus
környezet kialakítása; az
egyénre szabott vizuális
segédeszközök
elkészítése, az elõre
jelezhetõség megtervezése:
A tér kialakítása
Az
összegyûlt információk alapján a
legalacsonyabb képességszint
figyelembevételével terveztük meg a gyermekek
számára a funkcionálisan
tagolt térstruktúrát: mozgás,
játék, étkezés,
öltözködés, önálló munka,
WC-mosdó, egyéni foglalkozások,
felmérések, izolációs szoba, és
levegõzés, udvari szabadidõ - 9 külön funkció
számára alakítottunk ki
teret.
- Egy 30 nm nagyságú térben elhelyeztük a
játék, az
öltözködés és az étkezés
helyszínét, polcokkal, bútorlapokkal
határolva
az egyes funkcionális területeket, - ez a helyiség
egy szeparált
helyrõl detektívtükör mögül jól
belátható volt.
- Egy további, 30
nm nagyságú térben öt,
többnyire három oldalról
szeparált munkahelyet
alakítottunk ki a hét gyermek
számára. Hasonló
méretû helyiséget
használtunk mozgatóként, ebben a
nagymozgásos tevékenységek
eszközeit
helyeztük el (pl. kombinált
mászóka, nagyméretû
körlap hinta,
gördeszka, trambulin, nagyméretû
játék teherautó, labdák) -
szintén
detektív tükör mögül
megfigyelhetõ terület volt.
- Egy 6 nm
területû, ingerszegény
szobában végeztük el az
egyéni felméréseket,
illetve ide terveztük az izoláció, a
pihenõ, és esetleg a kézimunka
helyét is.
- A mosdó-WC az épület adottságai miatt
kissé távolabb,
az eddig említett, egymástól ajtókkal
elválasztott, de épületegységet
képezõ terektõl különállóan, két
egyéb helyiségen át volt megközelíthetõ
-
A szabadban töltött, kevéssé
strukturált idõt (kedvezõ
idõjárás esetén
kb. napi 30-45 perc) az iskola által is használt,
biztonságosan
körülzárt udvaron
töltöttük el.
A program megkezdése elõtt természetesen
figyelmet fordítottunk az esetleges környezeti
veszélyforrások
kiküszöbölésére.
Az idõ strukturálása
A
szokásrend kialakítását segítette
elõ a gondozási-ellátási
tevékenységek által meghatározott
idõkerethez való alkalmazkodás:
tízórai, levegõztetés, ebéd,
WC-mosdóhasználat. A fenti feladatok
közötti idõszakokban a
játék-önálló munka-mozgás
tevékenységblokkok
váltakoztak, és az esetleges felmérések
történtek meg.
A gyermekek számára egyénre szabott
szimbólumrendszer alkalmazásával
vizualizált napirendet terveztünk.
Az önálló munka feladatainak szervezése,
munkarend kialakítása
Az
elõzetes információk
alapján minden gyermek számára
már a program
megkezdése elõtt 3-4 biztos
készségeken alapuló,
önállóan végezhetõ
'kódos' feladatot
készítettünk.
A program megvalósítása
Tér-idõ struktúra tanítása
A
gyermekcsoportban az elsõ héten
lehetõséget biztosítottunk napi
másfél
órás beszoktatási idõ
igénybevételére a
szülõknek, de ezt egy
kivétellel nem vették igénybe (a
legkisebb, három év alatti gyermek
esetében az édesanya néhány
alkalommal, rövid idõszakokra jelen volt a
csoportban gyermekével). Már az elsõ
napon a gyermekek könnyen
leválaszthatóak voltak,
problémamentesen beilleszkedtek a csoportba.
Ebben a kezdeti idõszakban - a napirendhasználat
és az önálló
munkahelyzet, a vizuális
segédeszközök
használatának tanítási
idõszakában - szinte minden gyermeket
folyamatosan kísért
tevékenységeiben egy-egy pedagógus.
A második naptól kezdõdõen a
pedagógusok nem a gyermekekhez kötötten, hanem az
egyes funkcionális
terekhez (játszó, önálló munka,
mozgató, étkezõ, öltözõ, mosdó, udvar)
rendelten dolgoztak, 30 percenként 'forogva'. Így
biztosítható volt,
hogy egy-egy gyermek minden kolléga
irányítását elfogadja minden
helyzetben, valamint némi odafigyeléssel az is, hogy
egyes
helyszíneken, pl. a játszóban ne
zsúfolódjon össze az egész csoport, és
a passzív gyermekek is megfelelõ gyakorisággal
váltsanak helyszínt,
azaz tevékenységet. Így különleges
jelentõségûvé vált az is, hogy a
pedagógusok egyénre szabott, de egységes
elvárásokat támasszanak az
egyes gyermekek iránt, valamint pontosan megtervezett,
részleteiben
kidolgozott módon történjenek a
tevékenységváltások (pl. az
önálló
munka helyszínén dolgozó kolléga
koordinálta a gyermekek mozgását a
színterek között). A
tevékenységváltásokban az egyes
funkcionális
terekben dolgozók irányították az onnan
éppen távozó gyermeket.
A
második héttõl terveztük új
tevékenységek bevezetését (pl.
kézimunka,
irányított szabadidõ, pihenés), a
változatosabb tevékenykedtetés
elérésére, esetleg egyéni
készségfejlesztõ helyzetek
biztosítására, a
játszó, és a mozgató
zsúfoltságának csökkentésére.
Végül eredeti
terveink szerint, koncentrálva a kitûzött fõ feladatokra
(napirendhasználat, önálló
munkaviselkedés kialakítása), inkább a
tudatosan gyakori tevékenységváltások
mellett döntöttünk.
Két-három
óra elteltével jól
látható volt a gyermekek
viselkedésébõl, hogy
mennyiben sikerült a gyermekek számára
adekvát vizuális
segédeszközöket
készítenünk: a megfelelõen
kialakított protetikus környezetben
egy-két
gyermek hamar 'önálló
felhasználóvá' vált.
Az elsõ hét végére
gyakorlatilag a csoport tagjai számára - egy gyermek
kivételével -
informatív segédeszközzé vált a
napirend. Segítséget igényeltek még a
tevékenységváltások
megkezdéséhez, alkalmanként az egyes
tevékenységek
helyének megtalálásához. Két
gyermeknél kiegészítõ eszköz
alkalmazására
volt szükség a megfelelõ
tevékenységváltásokhoz. Egy kislány
esetében a
szülõvel kialakított sztereotíp
viselkedésforma (minden utasítás,
kérés
végrehajtás helyett 'incselkedõ' játékba
torkollt) gátolta a
zökkenõmentes tevékenységváltást,
ezért a szociális közeg
kiküszöbölésére tranziteszközt (a
tanítási fázisban a személyt
helyettesítõ szimbólum) vezettünk be, amellyel
lehetõvé vált az önálló
tevékenységváltás, az inadaptív
viselkedések idõtartama rövidült. A
másik gyermeknél problémát jelentett a
játék és mozgás tevékenységek
idõtartamának elfogadása - gyakran megkezdte a
tevékenységváltást
utasítás nélkül is -, ennek
kiküszöbölésére tojásfõzõ
óra csörgésével
jeleztük a tevékenység végét.
Egy kisfiú nem fogadta el a közös
étkezési helyzetet, ezért
néhány napon át
külön teret biztosítottunk
számára az étkezéshez, majd
fokozatosan szoktattuk vissza a közös
étkezõasztalhoz.
Az elõzetes tervek szerint kialakított
napirendekben
szimbólumszint-csökkentésre nem volt
szükség egyetlen
gyermek esetében sem. A negyedik
héttõl egy gyermeknél az addig
alkalmazott konkrét tárgyas
tevékenységváltások helyett
bevezettük a
tárgyszimbólum-szintet
(kétdimenzióshoz
közelítõ,
félbevágott, vagy
kicsinyített tárgyak), és mobil
napirendi táblán a következõ
két
tevékenység szimbólumát
elhelyezve jeleztük a sorrendiséget.
Azoknál
a gyermekeknél, akiknél konkrét tárggyal
jelöltük a
tevékenységváltásokat, az elsõ nap
végére megtaláltuk az egyes
tevékenységeket bejósló tárgyakat
(pl. játék - zenélõ
bébi-játék, udvar
- homokozó forma, utazás - kulcscsomó, stb.). A
késõbbiek során
tapasztalataink alapján (a gyermek
érdeklõdését megismerve), illetve a
szülõk kérésére (pl. sztereotíp
érdeklõdés tárgyának
kiküszöbölése)
egy-egy tárgy helyett újakat vezettünk be.
A képes napirendet,
illetve a tárgyszimbólumot használó
gyermekeknél nem volt szükség
változtatásra, csupán egy-egy új
tevékenység jelzésére (pl.
terítés,
WC) alkalmaztunk újabb elemeket. Eleinte csak a következõ
tevékenységet
jeleztük a gyermekeknek, de ezt rövid idõn belül
bõvítettük két-három
tevékenység, majd hosszabb blokkok (legfeljebb
öt-hat tevékenység)
elõrejelzésére.
A negyedik héttõl kezdõdõen
a szülõk a csoportban
hospitáltak, késõbb aktívan
bekapcsolódtak a gyermekekkel folyó
munkába. Öt gyermeknél a
megfelelõ napirendi kártyára
tûzve, illetve a
konkrét tárgy mellett kézbe adva a
szülõ fényképével
jeleztük az anya,
apa jelenlétét.
Önálló munka tanítása
Az
elsõ napokban
az elõre elkészített feladatok
felhasználásával tanítottuk
a
gyermekeknek a munkaviselkedést, a munkafolyamatot. A
feladatok
kizárólag a gyermekek már kialakult
készségeit vették igénybe,
'önmagukért beszéltek', így a
pedagógusoknak nem kellett a feladat
felismerésében,
megoldásában segítséget
nyújtaniuk, a kívánatos
munkaviselkedés
elsajátíttatására, a
munkafolyamat lépéseinek
kivitelezésére koncentrálhattak (pl. a
feladatmegoldás folyamatossága,
helyes testtartás munkavégzés
közben, megfelelõ munkatempó,
balról
jobbra történõ
munkavégzés, elkészült
feladatok elhelyezése, feladatok
megfelelõ sorrendje, stb.).
Munkarend: két gyermek a bal oldali
asztalról húzta maga elé feladatait,
majd a kész feladatokat
jobboldalra azonos síkban eltolta. Két gyermek
feladatait a baloldali
polcról (három polclap) vette el, majd
jobboldalon egy kosárba
gyûjtötte a kész munkákat,
késõbb jobboldalon az asztal
síkjában
elhelyezkedõ polcon kijelölt helyre tolta a
kész feladatokat. Három
gyermek a tõle balra elhelyezkedõ
polcokról (kezdetben három polcon
három feladat, késõbb négy
polcon négy) fentrõl lefele haladva vette el
feladatait, és ugyanoda rakta vissza, a
késõbbiekben a feladatok
sorrendjét színes
kódkártyákkal jeleztük
számukra.
Kutatás+Fejlesztés